"Csak egy kád meleg vízre vágyom!" Hányszor hangzott már el ez a mondat mindannyiunk szájából? A fürdő egy olyan mágikus tér, ahol megnyugvásra találunk, akár csak egy pillanat erejéig is. Egy hely, ahol a hosszú nap után testünk megpihenhet, egy hely, ahol végig gondolhatjuk az élet nagy dolgait, egy hely, ahol magunk lehetünk a gondolatainkkal. Legyen szó öröm vagy éppen bánatkönnyekről, a víz csobogása mindkettőt alázattal elnyomja és megvéd minket a külső világtól. Egy hely, ami számomra a nyugalom, a biztonság és az elmélkedés puha szigete.

Leírás

A hosszú nap után fáradtan ültem bele az óriási kád meleg vizébe. Anyai gondoskodással másodpercek alatt borította be csupasz bőrömet a folyékony takaró. Hátamat a fehéren csillogó kád falához közelítettem, miközben mögöttem az összes víz hullámokba tömörülve bukdácsolt előre, menekülve kimerült testem elől. Elnehezedett fejem is támasztékot talált a hatalmas kád gyomrában. Az ide-oda szaladgáló átlátszó vízcseppek csiklandozták tarkómat és minduntalan feltűzött hajamba belekapaszkodva próbáltak a víz alá húzni. Eközben a vízsugár nagy robajjal tört utat magának, átszakítva az újonnan keletkező hófehér habos buckákat és az alatta meghúzódó színtelen, folyékony tükröt. A víz alá merülve a csobogó víz hangja egyre tompábban dörömbölt, s erejét a felgyülemlett sima fal gyengéden lágyította. Simogató, puha kezét az egyre hatalmasodó víztömeg becsukott szememre helyezte, majd fokozatosan gurította le apró gombóc cseppjeit nedves arcom két kis dombján. Miután kiszakítottam testemet a marasztaló víz karjai közül, a félrecsúszott bársonyos fürdőszobaszőnyegre léptem, mely a szédelegve lehulló áttetsző gyöngyöket szőttes karjai közé fonta. A kádban a víz örvényszerű alakzatba formálódva tolakodott előre a csövek mélyére, maga mögött hagyva a pattogó fehér habok maradékát.

erdelykitty