Ismertem egy férfit.

Ismertem egy olyan férfit, aki őszintén tud szeretni. Engem tudott őszintén és önzetlenül szeretni.

Rémisztően tökéletes érzés volt. 

De hogy lehet rémisztő, ami tökéletes? 

Pont a tökéletessége miatt. Korábban sosem tapasztaltam hasonló mértékű és minőségű szeretet.

Szerencsém volt, vagy jókor voltam jó helyen? Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy most valaki sokkal jobban szeretett önmagánál, most valakinek ezerszer fontosabbá vált a létezésem, mint bárkinek azelőtt. 

Ha azt mondom önzetlen, semmit nem mondtam. Önfeláldozó és odaadó. 

Támogató? Mindenben mellettem álló. Két lábbal beleállt és ott volt, amikor nem kellett volna ott legyen, még akkor is a vállamat fogta.

Tiszta szívű. Szókimondó. Értem rajongó.

Egy férfi, akinek fontosabb volt az én álmom megvalósítása, minthogy a saját vágyait teljesítse. 

Egy megtört nőből varázsolt pillanatok alatt egy teljes értékű, vonzó és sugárzó nőt. Rávilágított, hogy a rózsaszín köd, ami az elmémet beborítja, bár tökéletes, mégis lehetne haloványabb. Sosem ismertem volna be magamnak azelőtt, hogy igaza lehet. Igaza volt. 

Mi az, hogy önzetlenség? Ő volt az önzetlenség egy személyben. 

Egy férfi, aki életének egy szakaszát feláldozta értem, hogy megtanuljam értékelni önmagamat. Egy olyan férfi, aki megtanított bízni. Egy olyan férfi, akiről nem hittem, hogy létezhet.

Mindannyiunk életében ott volt valaki, aki értünk létezett és mindannyiunk életében volt olyan személy, akiért Mi léteztünk. Egy ajándék mindkét szerepben. Szeretve lenni csodálatos érzés, és ott van amikor Mi szeretünk, Mi ajándékozunk meg valakit a szeretettel, ami bennünk lakozik. 

Egy a fontos. 

Meg kell tanulni értékelni azokat az embereket, akik egyszer a mindenséget kínálták fel nekünk tálcán és elhinni azt, hogy ezek az emberek igenis itt vannak körülöttünk.

erdelykitty

ui.: Hálás vagyok mindenért.