El kell döntened mit szeretnél!

Egy helyben állni és sajnálni az elszalasztott lehetőségeket, vagy felállni és újabb lehetőségek után kutatni?

Az életemnek volt egy szakasza, amikor szinte elvártam, hogy sajnáljanak. Sajnáljanak azért, amiért mások átléptek rajtam, sajnáljanak azért, mert fizikailag és lelkileg egyaránt megroskadtam, sajnáljanak azért, mert nem voltam hajlandó felállni és tovább menni. De az igazság az, hogy ezzel nem jut az ember előrébb. Minden egyes pofon, amit az élet az arcomba vágott, a tanulásnak egy igen különös fajtája volt. Leckék ahhoz, hogy hogyan kell elfogadni, tovább haladni és szembenézni mindennel ami kedves és azzal is, ami fájó.

Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam, hogy a saját ...

Ismertem egy férfit.

Ismertem egy olyan férfit, aki őszintén tud szeretni. Engem tudott őszintén és önzetlenül szeretni.

Rémisztően tökéletes érzés volt. 

De hogy lehet rémisztő, ami tökéletes? 

Pont a tökéletessége miatt. Korábban sosem tapasztaltam hasonló mértékű és minőségű szeretet.

Szerencsém volt, vagy jókor voltam jó helyen? Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy most valaki sokkal jobban szeretett önmagánál, most valakinek ezerszer fontosabbá vált a létezésem, mint bárkinek azelőtt. 

Ha azt mondom önzetlen, semmit nem mondtam. Önfeláldozó és odaadó. 

Támogató? Mindenben mellettem álló. Két lábbal beleállt és ott volt, amikor nem kellett volna ott legyen, még akkor is a vállamat fogta.

Tiszta ...

Ha elbúcsúznék Tőled gondosan becsavarnám a hajamat, a szemeimet cicásan húznám ki, hogy tekintetemmel újra és újra megigézzelek. Szűk ruhát vennék fel, ami éppen csak sejtetné azt, amire mindennél jobban vágysz. Fekete magassarkút húznék, hogy végig futtathasd pillantásod csupasz lábamon egészen a combomig, ahol a ruha alja megálljt parancsolna. Rikító sárga kabát mögé bújtatnám minden porcikámat, hogy elmédbe égessem azt a pillanatot, amikor azt kívánnád, bárcsak minden így maradna. 

Elindulnék hozzád, becsöngetnék. Élvezném minden pillanatát annak, ahogyan rám mereszted hatalmas szemeid és csak annyit mondasz: "Gyönyörű vagy! Imádlak!". Előtted mennék, lassan lépkednék fel a lépcsőkön, hogy lásd csípőm bájolgó ...

Életem homokóráján ma kellett fordítanom egyet, hiszen a bűvös 21-es szám 22-esbe lépett. 

2015. szeptember 25-én 22 éves lettem. Egyesek szerint még fiatal vagyok, mások szerint már a felnőtté válás útján bandukolok, de egy biztos: a homokszemcsék nem tétováznak. Olyan gyorsan peregnek, hogy már 18 éves korom óta nem tudom felvenni velük a lépést. Pedig az az idő sem most volt.

Szeretem a születésnapokat. Főleg, ha másét ünnepeljük. Tudjátok mit szeretek bennük? Azt a feltétlen törődést és szeretetet. Leírhatatlan az a pillanat, amikor egy szeretett személyt boldoggá tudsz tenni a figyelmességeddel. Amikor belelátsz abba, hogy mire vágyik, mert figyelsz rá. Mert fontos neked. És az az a pillanat, amibe érdemes belerakni a ...

„Az jelenti a rangot

Hogy mennyire állat az autód és

Mekkora mellű a nőd „

(Tankcsapda)

 Sokat ígérő cím, kiábrándító igazság. A generáció, melyben élek, melynek én is tagja vagyok hihetetlen vakságban él. Pozitív, optimista emberként azt gondolom, s egyben remélem ez nem a legrosszabb világ, s egyszer észhez térnek az idő elteltével a mai fiatalok. Azonban nem tudom szó nélkül hagyni azt, ami előtt sok ember szemet huny, ami nem más, mint a mai fiatalság gondolkodás nélküli és erkölcstelen élete.

Először is egy olyan dolgot ragadnék meg, ami sajnos a mai társadalomban egyre inkább elnyomásra kerül: az emberi érték, annak jelentősége. A tény, amelyet a szőnyeg alá próbálunk söpörni, azonban mégis itt van. ...

Nem mondok azzal újdonságot, ha azt feltételezem, minden lány eltervezte már azt a bizonyos nagybetűs napot. Azt a napot, amikor elengedjük a szüleink kezét és átadjuk magunkat egy férfinek. Testünket-lelkünket, mindenünket.

A nagy nap vakítóan fehér. Csillogós, pompás, flitteres, gyöngyös, csipkés, túldíszített. Túl sok. De pont ezektől a túlzásoktól felejthetetlen. Vagyis én így gondolok rá.

Régen órákat merengtem azon, hogy milyen lesz az én nagy napom. Igen, hajlamos vagyok túlzásokba esni, ami a képzelgést illeti. Mindig is úgy képzeltem, hogy az lesz az a nap, amikor az életemet egy végtelenbe nyúló időre odaajándékozom A férfinek. És most minden külsőséget lecsupaszítva, ott fogok állni szemtől szemben azzal az ...

Mi számít az életemben egy egésznek? A családom. 

A családom az a hely, amit csak remélni tudok és minden szeretetemmel kívánni, hogy másnak is az, ami nekem.

Ez az egyetlen és megmásíthatatlan dolog, amihez bármikor visszanyúlhatok. És a hangsúly az egyetlen szócskán van. Az egyetlen dolog, amibe foggal-körömmel kapaszkodok és úgy érzem, sosem fogom tudni elengedni magamtól. De a jó hír az, hogy nem is kell. Az egyetlen hely, ahol félelmek nélkül kimondhatom: biztonságban vagyok. Az egyetlen hely, ahol sosem fognak elítélni, ahol sosem fogják megkérdőjelezni a döntésem, ahol védőbástyaként fognak engem megóvni minden rosszakarótól. Az egyetlen hely, ahol tárt karokkal fognak várni, ha egyszer kirepülök és másnak ajándékozom ...

Csak feküdtem az ágyban és azon gondolkoztam, hogy vajon milyen lehet az a lány, aki melletted kelhet fel reggel, milyen az a lány, aki nem én vagyok.

Most elképzelem a pénteki hosszúra nyúlt bulit, ahogyan a hömpölygő tömegből kiszúrod azt az egyet, aki kicsit más. Azt a lányt, aki megfogott téged csípőjének csábító ringásával, azt a lányt, aki finoman megnyalja az ajkát, amikor összeakad a tekintetetek. Biztosra veszem, hogy elhúzod a szádat, és mosolyra kandarítod, de csak úgy, hogy a szájad egyik fele ível felfelé. Most elmosolyodsz és szürcsölsz egyet a jéggel megtömött koktélodból. Lesütöd a szemed és mire felnézel, a lány elfordul, Te pedig azt hiszed egy pillanatra, hogy az imént nem is történt semmi. Elvesztetted, de akkor ...

Amire szükséged lesz az elkövetkezendő pár percben, az nem más, mint néhány füzet, színes magazinok, olló és dekorációs anyagok (olló, ragasztó, szalag, flitter, címke stb.).

Az első füzet borítódat pár perc alatt elkészítheted. Keress egy magazint, és egyik számodra tetszőleges lapját illeszd a füzeted elejére, majd alaposan ragaszd rá, figyelve a szélekre. Fontos, hogy ne sajnáljuk a ragasztót, hiszen így megelőzzük azt, hogy a későbbiekben könnyebben felváljon a ragasztott felület. Ezt követően válasszunk egy az alap színtől eltérő lapokat és vágjunk ki belőle háromszögeket, illetve felezett háromszögeket. Ha ezzel is megvagyunk, nincs más dolgunk, mint felragasztani az alap felületre. Tetszőleges mintát rakhatsz ki, ...

Elengedés, vívódás, zsörtölődés. Szeretlek, nem szeretlek. Egyszer fent, máskor még az elképzelhetőnél is mélyebben. Egy mosoly, aztán egy elfojtott sikoly. Várakozás, és türelmetlenség. Menj el! Inkább mégse! Várj meg! Inkább hagyjál! Elfordulok, majd úgy döntök mégsem teszem ezt, és szemben állok meg veled. Aztán az egyik kezemmel elengedlek és gyorsan utánad kapok. 

Életünk egy-egy szakaszában találkozunk olyan emberekkel, akik egy csettintésre a mindennapjainkká válnak. Akik egy pillanat alatt elérik, hogy kimondhassuk nekik: "A mindenem lettél!". Őket ez élteti, hogy boldoggá tehessék a másik félt. Ők akarnak lenni a megmásíthatatlan mindenség. Az életünket akarják. Nem önzőségből, hanem szeretetből. Legbelül ...

"Csak egy kád meleg vízre vágyom!" Hányszor hangzott már el ez a mondat mindannyiunk szájából? A fürdő egy olyan mágikus tér, ahol megnyugvásra találunk, akár csak egy pillanat erejéig is. Egy hely, ahol a hosszú nap után testünk megpihenhet, egy hely, ahol végig gondolhatjuk az élet nagy dolgait, egy hely, ahol magunk lehetünk a gondolatainkkal. Legyen szó öröm vagy éppen bánatkönnyekről, a víz csobogása mindkettőt alázattal elnyomja és megvéd minket a külső világtól. Egy hely, ami számomra a nyugalom, a biztonság és az elmélkedés puha szigete.

Leírás

A hosszú nap után fáradtan ültem bele az óriási kád meleg vizébe. Anyai gondoskodással másodpercek alatt borította be csupasz bőrömet a folyékony takaró. Hátamat a ...

-Ez így nem jó.

-Ez így nem jó.

-Akkor elengedsz?

-Elengedlek.

-De nagyon fáj.

-Nekem is fáj.

-Haragszol?

-Nem haragszom.

-De most elmegyek.

-Tudom.

-Félsz?

-Félek.

-Tudod, én is félek.

-Tudom.

-Azért szeretsz?

-Szeretlek.

-Fogunk találkozni?

-Fogunk.

-Most már mennem kell.

-Akkor menj.

-Elfelejtesz?

-Nem felejtelek el.

-Szeretlek.

-Én is szeretlek.

-Vigyázz magadra!

-Vigyázni fogok.

-Adhatok egy csókot?

-Adhatsz.

-Az arcodra?

-Az arcomra.

-A homlokodra adhatok?

-Adhatsz.

-Megcsókolhatlak?

-Nem tudom.

-Megcsókollak.

-Csókolj meg.

-Akkor, szia.

-Szia.

-….

-Itt vagy még?

-Itt vagyok.

Szerettem volna napsugár lenni, hogy finom bőrödet mindig simogathassam.

Szerettem volna apró csillag lenni, hogy, ha rám nézel, kívánj tőlem és én alázattal teljesíthessem.

Szerettem volna frissen zöldellő fűszál lenni, hogy a talpadat megcirógathassam, s Te hangosan felnevess.

Szerettem volna tollal bélelt párna lenni, hogy a szuszogásod minden este engem is álomba ringasson.

Szerettem volna vízcsepp lenni, hogy örökös szomjúságod csak én olthassam ki.

Szerettem volna a legféltettebb kincsed lenni, amit félsz elveszíteni.

Szerettem volna a titkod lenni, amit csak Te birtokolhatsz.

Szerettem volna egy lány duzzadt ajka lenni, amit újra és újra megkívánsz.

Szerettem volna a szíved lenni, hogy örökké éltethessem minden ...

Ásítva pillantottam az órámra, miközben az utolsó buszra várakoztam a kiüresedett pályaudvaron. A sűrű csönd magába nyelte mély sóhajtásom. Fejemet a sötétedő ég felé biccentettem, ahol hatalmas gombolyagként gurultak egyre közelebb fejem fölé a megduzzadt felhők. A percek teltek, s a távolban hideg, kékes fénnyel fúrta magát a földbe a villám. Hevesen számolni kezdtem a másodperceket, de a művelet nem tartott sokáig. Hatalmas robajjal szakadt meg az ég, éles dörrenése áthasította a pályaudvar unalomtól ittas hangulatát. Testem párhuzamosan rezzent bele a természet óriási tapsikolásába. A megeredő esőcseppek úgy megkopogtatták fejtetőmet, mintha most azonnal be akarnák törni koponyám szilárd ajtaját. Kíváncsiskodó ...

A női retikül rejthet meglepetéseket, régen elfelejtett kacatokat, és ha bár különbözünk, mindannyian ízig-vérig nők vagyunk. Ha nem is mindenben hasonlítunk, egy biztos: mindannyiunk ott rejtegeti a táskájában kedvenc szépségápolási termékeit, ami nélkül egyikünk sem hajlandó kilépni az utcára. Megszerethetünk valamit az illatáért, a hatékonyságáért, de akár a csomagolásáért is. Legyen ez a kis csoda egy elbűvölő rúzs, egy mindig nagy hatást keltő szempillaspirál vagy éppen egy jellegzetes illatú kézkrém.  De, hogy mi is az én bűvös, mindent elsöprő hármasom, azt máris megtudhatod!

Bársonyos alap

Számomra az egyik legfontosabb szépségápolási termék az alapozó. Ennek egyszerű oka van: vágyom egy kis ...

Mi lett volna, ha...?

Egyetlen kérdés, egyetlen feltétel, egyetlen történet. 

Egy megkérdőjelezhetetlen érzés a sivár, hazug, képmutató és mindenekfelett megkérdőjelezhető világban. 

Egy soha véget nem érő virágszirom tépkedés, hogy vajon szeretsz, vagy nem szeretsz.

Egy múlni nem akaró gondolat, mely felszáll és semmivé lesz.

Egy léggömb, mely levegőtől duzzadva tör előre, majd cafatjaira hullva visszahullik rád.

Egy gondolat, mely csak a biztató "ha" szócska után csap le hatalmas tenyerével. Semmit nem kímélve üt bele mellkasodba, majd darabokra morzsolja a még kitartóan lüktető szíved. 

Mi lett volna, ha...?

erdelykitty