„Az jelenti a rangot

Hogy mennyire állat az autód és

Mekkora mellű a nőd „

(Tankcsapda)

 Sokat ígérő cím, kiábrándító igazság. A generáció, melyben élek, melynek én is tagja vagyok hihetetlen vakságban él. Pozitív, optimista emberként azt gondolom, s egyben remélem ez nem a legrosszabb világ, s egyszer észhez térnek az idő elteltével a mai fiatalok. Azonban nem tudom szó nélkül hagyni azt, ami előtt sok ember szemet huny, ami nem más, mint a mai fiatalság gondolkodás nélküli és erkölcstelen élete.

Először is egy olyan dolgot ragadnék meg, ami sajnos a mai társadalomban egyre inkább elnyomásra kerül: az emberi érték, annak jelentősége. A tény, amelyet a szőnyeg alá próbálunk söpörni, azonban mégis itt van. Manapság egy olyan világot élünk meg, ahol hiábavaló az egyéniség, a tudás, az intelligencia (legalábbis a fiatalok körében). A külsőség egyre fontosabb szerepet tölt be mindannyiunk életében, és lassan már nem vagyunk hajlandóak elfogadni a nem esztétikus szépséggel bíró személyeket, dolgokat. A szépség utáni kielégítetlen vágy egy olyan vakságot okoz az emberek fejében, amely már nem orvosolható egy kedves szóval, egy öleléssel, már nem ér fel egy puszta, mégis értékes belső személyiséggel.

A mai lányok többsége nagy megfelelési kényszerben szenved, ami abban nyilvánul meg, hogy testi adottságaikkal nincsenek megelégedve, s a „tökéletes” kinézet érdekében hajlandóak bármit feláldozni. A fiúk számára egy olyan ideál jelenik meg, amely abszolút ellent mond a valódiságnak továbbá az ideális nőről alkotott kép, amelyet a média közvetít, úgy gondolom, nagymértékben negatív hatással van a tinédzserlányokra és fiúkra is egyaránt. A fiatal lányok ezeknek az elvárásoknak próbálnak nap mint nap megfelelni, hiszen mire „vágynak” a fiúk? Erre a bizonyos torz ideálra… Hogy miről is beszélek?

Csütörtök este. Egy pillanatra bekapcsolom a tévét és láss csodát főműsor időben egy valóságshow keretein belül zajló erotikus fotózásnak lehetünk szemtanúi. Kíváncsiság, ami hajt. Figyelmesen bámulom a képernyőt, ahogyan agyamat elárasztja az a hihetetlenül nagy függőséget okozó szenny. Az egyik felettébb intelligensnek tűnő hölgy a következőket mondta: "Szerintem ez egy óriási lehetőség, ezzel egy álmom vált valóra, hogy egy erotikus lap címlapján pózolhatok. Ki az az idióta, aki visszautasítana egy ilyen ajánlatot?"

„Én”- vágtam rá a választ magamban. Egy pillanatra elgondolkodtam és eszembe jutott az, hogy rajtam kívül ezt még hány fiatal tinédzser lány nézheti. Vajon hányan válaszolták magukban ugyanezt, mint én és vajon hányan nem? A szörnyű az egészben az, hogy nem csak felnőttek nézik ezt a műsort, hanem olyan 12-14 éves kislányok is, akikben az ideális nő, a példakép ilyen formában jelenik meg. Visszataszító a tudat, hogy a média ezt közvetíti a fiataloknak, mind a fiúknak, mind a lányoknak. A példa a mű, az abszolút természetellenes és erkölcstelen nő, nemcsak a férfiak, hanem sajnos a leendő hölgyek számára is. Ez az a bizonyos torz kép, amelyet a fiatalok agyába próbálnak meg minden egyes nap beletömni. Nem vagy teljes értékű nő, ha a melled eredeti. Legalábbis a média előszeretettel ülteti ezt minden egyes lány fülébe. „Kit érdekel az óvatosság, ha megfelelhetek másnak?” És itt a hangsúly a „mások” szón van. A fiatal hölgyikék önértékelési problémái és a fiúk vágyai vajon hova vezethetők vissza? A tökéletes a mű… A tökéletes és a szép már korántsem a természetessel egy kosárban van. Sajnos nem. Következő soraimat egy olyan esemény ihlette, amelynek valójában részese és szemtanúja voltam, valamint az igazságtól szemhunyásnyit sem tér el.

Szombat este. Lányok és fiúk egyaránt a szórakozóhelyek előtt tolongva várják az újabb hajnalig elnyúló partit. Egyik barátnőmmel érkezek egy igen nívós helyre, mely Magyarország egyik legismertebb szórakozóhelyei közé tartozik. Már a bejáratnál érzékelhető a megjelenés fontossága, hiszen luxusautók parkolnak le egymás után, miközben mi arra várunk, hogy végre a kordon mögé jussunk és részesei lehessünk annak a régen várt izgalomnak. Kíváncsiskodva várjuk, vajon mi az, amit ez a hely nyújt. Mitől lesz ez az éjszaka olyan észveszejtően izgalmas?

 A lányok ruhája éppen, hogy takar valamit. A cicik felnyomva és a combok szabadon hagyva, hogy minden tekintet oda szegeződjön. Végül is, ez a lényeg, nem de? A fiúk… A fiúk pedig abszolút önelégült fejjel nézelődnek oda-vissza. A szépen szteroidtól duzzadó felsőtestet szűk póló emeli ki és a márkás karóra sem maradhat eltakarva. Külsőség, megjátszás, ami jellemzi a terepet.

 Az órák telnek már éjfél jócskán csak elmúlt. Lábaim fáradnak, egy üres bőrkanapén keresek pillanatnyi megnyugvást. A zene lassan elnémul, füleim megsüketülnek arra percre, amíg körbe tekintek a tánctéren. Semmibe úszó gondolataimat barátnőm szavai szakítják meg.

- Komolyan ez kell a pasiknak?- szólal meg felhúzott szemöldökkel majd egy lányra mutat.

Szemeim egy fiatal korai húszas hölgyre terelődnek, aki az italtól (vagy valami mástól) önfeledten, tudatlan rázza mindenét teljes beleéléssel egy korántsem az ő korosztályába tartozó úriembernek. Az eddig sem sokat takaró ruha lassan feljebb és feljebb csúszik a lány combján, majd kivillan a popsi, a bugyi… minden. Minden, amit el tudunk képzelni.

A másik sarokban egy könnyed pornófilmbe is jól beleillő eseménynek vagyok szemtanúja. A szőke hölgy a falhoz taszítva, nyakát egy férfi harapdálja. A lány öntudatlanul vonaglik, hajtja fejét egyik oldalról a másikra, lábával körbeszorítva a srácot, akinek ujjai a szőkeség combján teljes erőbedobással haladnak felfelé. A másik kéz sem marad sokáig szabadon, mert hamar megtelnek a lány duzzadó melleivel. Senkinek sem tűnik fel a borzalom, csak én bámulom őket teljes ledöbbenéssel az arcomon. Még csak szemet sem vet rájuk senki. Ez ennyire természetes?

Bár ez az erotikus kép sok ember számára inkább izgató hatással van, ami valahol természetes, de nem ebben a formában kéne természetes legyen, mert az izgalmakkal teli éjszaka után ott van az a bizonyos másnap. A nap, amikor szembesülnünk kell azzal, mit tettünk, vagy mit nem. Az éjszaka nem tart örökké…ezt felejti el sok mindenki.

El lehet merengeni vajon hova fajul a világ, vajon mi vár ránk, fiatalokra. Azonban soraimat pár kérdéssel zárnám, ami remélem elgondolkodtatásra bír minden olvasót, szülőt és fiatalt.

Mi a célja ezzel társadalmunknak? Szajhákat és striciket nevelni?

erdelykitty