Csak feküdtem az ágyban és azon gondolkoztam, hogy vajon milyen lehet az a lány, aki melletted kelhet fel reggel, milyen az a lány, aki nem én vagyok.

Most elképzelem a pénteki hosszúra nyúlt bulit, ahogyan a hömpölygő tömegből kiszúrod azt az egyet, aki kicsit más. Azt a lányt, aki megfogott téged csípőjének csábító ringásával, azt a lányt, aki finoman megnyalja az ajkát, amikor összeakad a tekintetetek. Biztosra veszem, hogy elhúzod a szádat, és mosolyra kandarítod, de csak úgy, hogy a szájad egyik fele ível felfelé. Most elmosolyodsz és szürcsölsz egyet a jéggel megtömött koktélodból. Lesütöd a szemed és mire felnézel, a lány elfordul, Te pedig azt hiszed egy pillanatra, hogy az imént nem is történt semmi. Elvesztetted, de akkor hirtelen megint meglátod a tömegben. A haja nagyon finoman omlik a vállára és huncutul megint csak rád mereszti égető tekintetét. Most biztosan erőt veszel magadon és odamész. Nem szólsz, csak gyengéden megérinted a derekát, ami kilóg rövid felsője alól. Csak bámuljátok egymást. Egy szemvillanás alatt megszűnik létezni a dübörgő zene, az emberek hangos sikítozása némává válik és Ti csak álltok, és nézitek egymást szótlanul. Sosem csókolnád meg, ezért a lány hajol oda hozzád és ő csókol meg. De nem akárhogyan. Úgy csókol meg, hogy egy pillanatra elhiszed, hogy  ez maga a szerelem. Most csak arra tudsz gondolni, hogy sosem voltál ilyen szerelmes. Kézen fogod és átfúrjátok magatokat a tömegen. Szaladtok. A lakásod felé szaladtok. Ziláltan kapod elő a kulcsot, kattan a zár és már nyílik is az ajtó, ami azon nyomban csattan is mögöttetek. Csak csókolóztok. Úgy csókolóztok, mint a tinédzserek. Szenvedéllyel, mohón, őszintén. A lány most hatalmas vigyorral hívogat az ágyadba. Te pedig úgy érzed, hogy nem kellene megtennetek, de annyira hajt a vágy, hogy most odamész hozzá, fölé hajolsz, és megcsókolod. Ügyetlenül hámozzátok le egymásról a ruhát, és most már csak a vékony takaró, ami mindkettőtöket egyaránt öltöztet. Megcsókolod a nyakát, mire a lány válaszképpen puha csókot lehel a Te nyakadra is. Olyan finom, hogy el sem akarod hinni. Minden olyan, amire vágytál. És most itt van és mindeneddel szereted ezt a lányt ebben a percben, ő pedig hálásan viszonozza. Varázslatos. Aztán egymás karjában, összegombolyodva alszotok el a hajnal ringató tenyerében. 

Reggel felkelsz és megpillantod a még csukott szempárt. Tüzetesen nézed az elkenődött szemfesték maradványt, ami foltokat hagyott az arcán. Figyeled a szuszogását. És akkor eszedbe jutok. Gyorsan becsukod a szemed és egyre inkább csak szorítod. Olyan erősen szorítod, mintha ezzel akarnád eltaszítani a felelevenedett emlékfoszlányt. Aztán sikerül. Vége. Már nem vagyok a fejedben. 

És, ahogy ezen gondolkozom, én is becsukom a szemem.

Újragondolom a történetet.

Mi lenne, ha most én lennék az a lány? 

erdelykitty