Elengedés, vívódás, zsörtölődés. Szeretlek, nem szeretlek. Egyszer fent, máskor még az elképzelhetőnél is mélyebben. Egy mosoly, aztán egy elfojtott sikoly. Várakozás, és türelmetlenség. Menj el! Inkább mégse! Várj meg! Inkább hagyjál! Elfordulok, majd úgy döntök mégsem teszem ezt, és szemben állok meg veled. Aztán az egyik kezemmel elengedlek és gyorsan utánad kapok. 

Életünk egy-egy szakaszában találkozunk olyan emberekkel, akik egy csettintésre a mindennapjainkká válnak. Akik egy pillanat alatt elérik, hogy kimondhassuk nekik: "A mindenem lettél!". Őket ez élteti, hogy boldoggá tehessék a másik félt. Ők akarnak lenni a megmásíthatatlan mindenség. Az életünket akarják. Nem önzőségből, hanem szeretetből. Legbelül mégis csak egyre várnak, és az nem más, mint, hogy ők is kimondhassák nekünk: "A mindenem lettél!". 

Aztán egy varázsütésre meggondolják magukat. De miért teszik ezt? Kettőt pislogunk és már nem akarják az életünket, már nem akarják a mindennapjainkat és már nem akarják azt sem, hogy a mindenséget jelentsék számunkra. A varázsige pedig csak annyi volt, hogy "A mindenem lettél!". Félelem vagy pánik lesz úrrá rajtuk/rajtunk? Az addig mindent megtestesítő elérhetetlennek tűnő célból egy pipa lesz. Egy olyan pipa, amihez szívesen fordul vissza az ember. Csak egy dolog miatt teszi ezt, mert rájön, hogy a mindenséget nem lehet kiradírozni életünk papírlapjáról. 

Nevezhetjük cica-egér játéknak, nevezhetjük huzavonának és még ezerféleképpen hívhatjuk, ami ezután következik. Egy harc saját magunkkal, egy harc a másik féllel ,és egy harc a külvilággal. Villámháborúzások tömkelege, majd szégyenlős békezászló lengetése töri meg a robajt. És az az a bizonyos pillanat, amikor mindkét fél megtanul valamit. Amikor kimondjuk, hogy "A mindenem lettél!", onnan nincs visszaút, nincs retúrjegy. Hiszen, aki egyszer a mindenséget jelentette, utána már nem lehet közömbös. Hiába akarjuk erőltetve tettetni, hiába játszuk meg az ellenkezőjét, semmi értelme. 

Miért nincs értelme? Nevetségesen egyszerű. Azért, mert "A mindenem lettél!".

erdelykitty