Nem mondok azzal újdonságot, ha azt feltételezem, minden lány eltervezte már azt a bizonyos nagybetűs napot. Azt a napot, amikor elengedjük a szüleink kezét és átadjuk magunkat egy férfinek. Testünket-lelkünket, mindenünket.

A nagy nap vakítóan fehér. Csillogós, pompás, flitteres, gyöngyös, csipkés, túldíszített. Túl sok. De pont ezektől a túlzásoktól felejthetetlen. Vagyis én így gondolok rá.

Régen órákat merengtem azon, hogy milyen lesz az én nagy napom. Igen, hajlamos vagyok túlzásokba esni, ami a képzelgést illeti. Mindig is úgy képzeltem, hogy az lesz az a nap, amikor az életemet egy végtelenbe nyúló időre odaajándékozom A férfinek. És most minden külsőséget lecsupaszítva, ott fogok állni szemtől szemben azzal az emberrel, aki a Mindenem, akinek én vagyok a Mindene. Bárcsak így lenne! 

Aztán volt egy pont az életemben, amikor azt feltételeztem, hogy talán ez az egész hűhó csak a nagy ruháról és a magamutogatásról szól. Arról, hogy magunknak és másoknak bizonygassuk a személyes boldogságunkat. Elhessegettem ezt a gondolatot, hiszen rettegek attól, hogy bármi is erről szóljon. Legyen szó nagy napról, hétköznapról, bármiről.

Személy szerint kitartóan hiszek abban, hogy emberek egymásra találhatnak úgy, hogy később az egész életüket egymással éljék le. Álom lenne? Még nem tudhatom. De vakon bízok benne.

Úgy hiszem az életemben az lesz az a nap, amikor tényleg felnövök. A nap, amikor felelősséget vállalok a másikért. A nap, amikor kimondom az igent, és végig gondolom, hogy ígéretet tettem a másiknak. Sajnos hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ekkor tényleg egy ígéretet teszünk a másiknak. Könnyedén dobjuk el magunktól, úgy, mintha nem is mi mondtuk volna ki. Pedig az az a nap, amikor szemtől szemben felajánljuk a bizalmunkat, ezért nem kellene elherdálni. Hiszen akkor mit ér az egész felhajtás? 

Annyi minden van a nagy nap mögött. Érzelmek, értékek, félelem, felüdülés, boldogság, szomorúság. Szinte minden felsorakozik és csak azt várják, hogy ők kerüljenek végre sorra. Aztán nagy mellénnyel előre tolakodik a szerelem és elfoglalja az első helyet. Nem is szándékozik sehova sem mozdulni. Olyan nagy baj az önzősége, hogy nem enged másokat előre?

Nem hinném. Hagyjuk csak, hadd pihenjen ott jó sokáig!

erdelykitty