Ha elbúcsúznék Tőled gondosan becsavarnám a hajamat, a szemeimet cicásan húznám ki, hogy tekintetemmel újra és újra megigézzelek. Szűk ruhát vennék fel, ami éppen csak sejtetné azt, amire mindennél jobban vágysz. Fekete magassarkút húznék, hogy végig futtathasd pillantásod csupasz lábamon egészen a combomig, ahol a ruha alja megálljt parancsolna. Rikító sárga kabát mögé bújtatnám minden porcikámat, hogy elmédbe égessem azt a pillanatot, amikor azt kívánnád, bárcsak minden így maradna. 

Elindulnék hozzád, becsöngetnék. Élvezném minden pillanatát annak, ahogyan rám mereszted hatalmas szemeid és csak annyit mondasz: "Gyönyörű vagy! Imádlak!". Előtted mennék, lassan lépkednék fel a lépcsőkön, hogy lásd csípőm bájolgó ringását. Te ajtót nyitnál, de én mennék be elsőnek. Körbenéznék, majd megakadna a szemem rajtad. Te magadhoz húznál olyan szorosan, olyan erősen, hogy elhinném, most nem is búcsúzunk. 

Kereken fél órát maradnék, ami arra lenne elég, hogy adjak valamit, meg ne is, hogy kapjak valamit, és ne is. Pont arra lenne elég, hogy elmondhassuk gyermeki őszinteséggel a félelmeinket, a vágyainkat és azt, mennyire szeretjük egymást. 

Aztán csak ölelnél. Arcodat belefúrnád a hajamba és mélyen beszívnád még utoljára az illatát, hogy ha egyszer találkozunk, tudd Ő volt az a lány. Megcsókolnád a nyakam, de csak éppen annyira, hogy érezzem az ajkad nyomát. 

Aztán telnének a percek, mert ilyenkor minden pillanat egyből a múltba vándorol. 

Nem hagynám, hogy elvesszenek az értékes másodpercek. A szemedbe néznék és elmondanám újra és újra, hogy szeretlek. Elmondanám még ezerszer. Aztán csak hallgatnám szavaid búgását, ahogyan visszhangozzák az imént említett betűsorokat. 

Nem maradnék tovább. Felállnék a barna puha fotelből és lesétálnék a lépcsőn, ahol az imént küzdöttem fel magam. Megállnék a kapu előtt és várnék. Várnék valamire, amire Te is vágysz. Amire mindig is vágytál, de sosem merted megtenni. Aztán úgy döntenél, hogy megteszed. Közel hajolnál az arcomhoz, kezeddel magad felé biccentenéd állam és megcsókolnál. Én pedig ott, abban a pillanatban visszacsókolnék. Szerelemmel. 

Aztán mohóvá válnál és még egy csókot követelnél, amit én boldogan teljesítenék. 

Amikor kimennék a kapun, még egyszer visszanéznék és azt mondanám, vigyázz magadra.

Te utánam nyúlnál és azt mondanád szeretsz.

Aztán egy pillanat erejéig mindketten egyre gondolnánk, elmosolyodnánk és elbúcsúznánk.

De én nem búcsúzok Tőled.

erdelykitty